- Na, Samy, légy szíves! Csak valami kicsi is megteszi! Naaaaaaaaaaa….aaaaaaaa…aaaa..
- Miről folyik a szó? – érkezett a beszélgetés helyszínére Lily is.
- Aaaaaa…aaaaa…aaaa…aaaa…aaa
- Kiara most azért könyörög, hogy Darrennél tegyek róla pár szép szót.
- Aaaaaa…aaaa…aaa…aaa
- Na és teszel? – kérdezte a vöröske.
- Aaaaa…aaaa…aaa…aaaa…aaaaa
- Előbb megvárom, hogy berekedjen, vagy levegő hiánya miatt megfulladjon, aztán lehet róla szó! - feleltem nemtörődöm módon.
- Aaaaa…aaaa…aaa.. MI?! Csak szívatsz most?! Basszus Sam én itt töröm magam te meg…
- Hé, te csak vinnyogsz, ezt nem éppen nevezném igyekezetnek. – javítottam ki komoly arccal, de nem tudtam elfojtani egy halvány mosolyt.
- Akkor mondasz rólam pár szép szót? – már szinte térden állva rebegtette pilláit barnahajú barátnőm.
- Hát, persze, csak hagyd abba az „aaaaa…” –zást!
- Köszi…köszi…köszi…!
- Ezt vajon meddig fogja csinálni? – pillantott rám Lil.
- Köszi…köszi…köszi…
- Némító átok? – hunyorogtam a prefire.
- Némító átok. – kacsintott vissza.
- Köszi…köszi… köszi… köszi…
- Egy… - kezdtem a visszaszámlálást. Emeltem a pálcám.
- Kettő… - folytatta Lily, majd követte a példámat.
- Köszi…köszi… köszi… Ugye tudjátok, hogy nem vagyok süket? – kérdezte durcásan Kiara.
- Hallod, gyerek, nem tudom rólad mi jót tudnék a bátyámnak mondani.
- Héééé…éééé…
- Ööööööö... Öhm... Kiara?
Lily és én egyszerre kaptuk a fejünket a hang forrása felé. Darren állt ott és megrökönyödve nézte a már rákvörös barátnőnket. Lil barátném meg én először tátott szájjal majd, röhögve néztük Darrent meg a lángoló képű lánykát.
- Kia nem tudom mi a bajod, de szerintem erről le kéne szoknod! – a bátyám még mindig úgy nézett Kiára mintha közveszélyes őrült lenne.
- Szerintem… most… menjél… Darren… mert… meg… fogunk… halni! – a nevetéstől akadozva és fulladozva mondtam el a mondanivalómat.
- Oké, hugi…És Kiara remélem máskor kicsit jobb pillanatodban kaplak el.
- Szia! –kiáltottunk utána, de még mindig vihogtunk.
- Na, drágám én nem tudom, hogy ezt a helyzetet milyen módon javítsam fel! – támaszkodtam a vállára és röhögtem sértődött képébe.
- Ha ezt helyre tudod hozni akkor randizom Jamessel! – na Lily ezen kijelentésén mindannyian meglepetten néztünk össze, majd újult erővel kezdtünk el nevetni, csak most már az „aaaa…”- s gyerek is csatlakozott.
- Mi olyan mulatságos? – csatlakozott hozzánk a Tekergők egyik tagja, név szerint Sirius Black.
- Semmi…, csak ez a gyerek… - itt Kiára böktem. – Nagyot… égett! – Sirius értetlenkedve nézte görnyedező csapatunkat.
- Akkor Anderson miért röhög?
- Mert utána Lily mondott hülyeséget!
- Akkor miért nem csak te nevetsz Samy-cicus? – húzta széles mosolyra száját és kacsintott felém. Már szinte ijesztő volt, amilyen hamar abba hagytam a nevetést.
- Black nincs itt semmiféle „Samy-cicus”.- a gyűlölt két szót, tömény undorral mondtam ki, majd folytattam. - És a te kedvedért elismétlem, megint. Ha még egyszer így hívsz, megfojtalak! – sziszegtem a fiúra, aki erre csak elégedetten vigyorodott el. Tudta, tökéletes találatot vitt be.
- Imádom amikor ilyen vagy!
- Heh?! – horkantam fel, teljesen nőietlenül.
- Akkor még találkozunk! – kacsintott még vissza, mielőtt kilépett volna a portrén.
- Megölöm! - jelentettem ki, s erre két barátnőm ismét felvisított nevettében.
- Gyerünk emberek! Gyorsabban és adjatok bele végre mindent!
James akár egy rabszolgahajcsár hajtott minket a mai kviddics edzésen.
- Komolyan mondom, ha ezt a seprűt még nagyobb sebességre kényszerítem,lehet, hogy kettéhasad! – morogtam magamban.
- Kiara, mintha élnél!
- Jamy-baba, ha ezt nem fejezed nagyon gyorsan abba, lehet, hogy lelöklek a seprűdről! – barátnőm már nagyon nyűgös lehetett, ha visszabeszélt. De mégis, mind egyetértettünk vele. Már vagy öt órája röpködünk itt, de a csapatkapitányunk még mindig nem elég elégedett.
- Figyelj, haver! Szerintem ideje visszamenni. Most már úgysem leszünk jobbak. – próbált a fogónk eszére hatni Sirius, kevés sikerrel.
- Holnap a Hugrabug elleni meccs és nyernünk kell! – erősködött James.
- Hagyjad, nem enged! – kiáltottam a terelőtársamnak, majd egy másik pályára állítottam a gurkót, ami épp felém repült.
Másnap természetes megnyertük a Hugrabug meccset. Miután leszálltunk a seprűről, a drágalátos kapitány urat belefürösztöttük a sárba majd elmentünk ünnepelni.
Valamikor hajnali háromkor kezdett szakadozni az ünneplő tömeg. A végén már csak a Tekergők kviddicses része meg a lányhármasunk maradt a klubhelyiségben.
Mindannyian fáradtan vágtuk le magunkat egy-egy fotelbe vagy kanapéra.
- James még mindig mocskos az arcod! – vigyorogtam rá erőtlenül.
- Hol? – mint egy halott.
- Mindegy.
- Nagyon látszik? – ismét hullaszerűen.
- Nem.
- Biztos?
- Nem.
- Valahol másutt?
- Nem.
- Jó.
- Ja. – Hát igen egy nagyon értelmes beszélgetés.
Mivel ezután vagy húsz percig nem történt semmit,unottan végigmértem a csapatunkat. Kia és piszkos James egymás mellett ültek a kanapén, szétvetett lábakkal. Sirius a velem szemben lévő fotelben punnyadt, jómagam meg azt sem tudtam, hogy lélegzem-e még vagy már rég az örök vadászmezőkről figyelem barátaimat. Az egyetlen ember aki nem volt hulla fáradt az Lily volt. Feldobottan és vigyorogva pislogott ránk.
- Na, megcsináltátok már a házijaitokat? – kérdezte kislányosan.
Mindenki képiesen és nagyon lassan fordult a lány felé. Nagyon értelmes arckifejezéssel.
- Heee… ?! – jött a nagyon értelmes kérdés valakiből.
- Mindegy. – fordította el, sértődötten az arcát.
- Ne hiperaktívkodj és akkor talán értelmesebb választ is adunk a hülye kérdéseidre. – fordította le Kiara a „heee…?!”- t. Bár fogalmam sincs, hogy ez miként sikerült neki.
Ezután ismét beállt egy adásszünet, azt hittem itt helyben bealszom.
Az első ember, aki megmozdult - és felverte azokat akik elbóbiskoltak - az James volt.
- Azt hiszem én elteszem magam holnapra! – válaszolt a kérdő tekintetekre.
- Jó ötlet! – pattantam fel, bár fogalmam sincs honnan volt ehhez erőm. Aztán követtem a fiút a lépcsőn a lányok hálójáig. Én ott bementem és szétterültem az ágyamon. Majd úgy ahogy voltam, ruhában el is aludtam.
S valamivel később…
- Pssszt! Samy! Alszol?
- Már nem. – morogtam a párnám alól. Megölöm. Felvernek éjnek idején. DE én nem kelek fel...
- Akkor gyere!... – semmi válasz, vagy mozgás. - Sam? Sam?! SAM!
- Mi… Mi van?! Nem alszom, professzor!... Ja, csak te vagy az! – pislogtam mérgesen Lilyre ,félálmomban. – Tudod még bétában vagyok és szeretnék is ott maradni, úgyhogy: Jó éjt!
- Hogy miben vagy?! Mindegy, csak gyere le a klubhelységben. És ne aludj vissza! – mondta, majd el is tűnt.
- Esküszöm én… - szűrtem a fogaim között, miközben kómásan keresgéltem a papucsomat.
Mikor megtaláltam, nagy nehezen felálltam az ágyamról és elindultam le, oda ahova kérettek.
