- Jól van… Akkor vázolom a helyzetet!
Ott álltam a lépcső alján, papucsban, kócos fejjel, pizsamában és hullafáradtan meg persze értetlenkedő arccal. Enyhén vejezem ki magamat, ha azt mondom, hogy rohadt morcos voltam.
- Felvertetek azért, hogy nézzem végig, hogy az leisszátok magatokat pontosan a sárga földig, fogadásból. És az egyetlen ember aki nem inna, az a Griffendél prefektusa, de ő túl fáradt ahhoz, hogy ezt végig nézze. Ezen okból kifolyólag lehívtatok, mert én már biztos üde vagyok és friss. De kérdem én miért lennék az, mikor nem aludhattam többet másfél óránál?! – Ezek nagyon hülyék! De nyugalom, Samanta… Levegőt… Kifúj-beszív…Kifúj-beszív… Na most nagyon ki vagyok akadva! Lelövöm őket, az százas…
- Ööö… De mi ennyit sem aludtunk. – bambult rám James, nagyon értelmes arccal.
Najó, én kinyírom őket! Ke-gyet-le-nül! Ekkor barmokat… Mert én biztos kialudtam magam! Peeerszeee…. Idióták! Belül kábé egy kitörni vágyó vulkánhoz hasonlíthattam, kívülről mégis nyugodt, és lefáradtnak mutattam magam. Néha komolyan csodálkozom, hogy vagyok képes ilyen…ilyen nyugodt és hűvös maradni…
- Mondom mi lesz! – érintettem össze két ujjamat az arcom előtt, majd végigfuttattam álmos tekintetemet a jelenlévőkön.
- Most nagylevegőt veszek, lassan megfordulok és visszacsoszogom a hálóba aludni. Mert…MONDOM, mert... – intettem csöndre a megszólalni próbáló Kiát.-, ha mázlitok van én még bétában vagyok és visszatudok aludni! - majd ügyet sem vetve a kérdő pillantásokra, megfordultam a elkezdtem szedni a fokokat.
- Mi a franc az a béta?! – bukott ki Lilyből az, ami bizonyára már mindenkiben felmerült kérdésként.
Hirtelen megtorpantam, de inkább csak megráztam a fejem és mentem is tovább. A légzés technikát alkalmazva lenyugtattam magamat…talán tényleg jó valamire ez a „kifúj-beszív” cucc…Na mindegy, lényeg, hogy most ne nyírjam ki őket, mert egyrészt nem szeretném tönkretenni a klubhelység falát vérrel,(mert biztos, hogy az folyna.) másrészt, meg nem akarom hogy kirúgjanak a Roxfortból…egy… öhm... félszándékos mészárlás miatt. Na akkor megyek végre csucsukálni! Aludni-aludni-aludni…
Oda baktattam az ágyamhoz és visszafeküdtem.
Basszus! Nem tudok visszaaludni! Rohadt jó… Nem baj majd megölöm őket! Édes lesz a bosszú!
Egész este hallgattam a lenti zajokat, de engem már nem érdekelt…csak a bosszankodásaimmal, káromkodásaimmal és a bosszúterveimmel foglalkoztam, addig amíg félig-meddig végre elaludtam…
- Szia, hugi… Mi a baj? Úgy nézel ki mint a mosott szar…- jött szembe velem a bátyám, a Nagyteremben. Háh….bosszú….bosszú lehetőség! Igaz, csak Kiával tudok most így kiszúrni, de ez oooolyaaaan mindegy…legalább egyel kevesebb.
- Darren, Kia és a többi idióta, tegnap lealkoholizálták magukat. Én mondjuk nem, de a halálba idegeltek a hülyeségükkel… - bosszankodtam. Csak természetes, hogy magamat teljesen kivonok mindenből. Mint mindig én ártatlan vagyoook…
Az kéne még, hogy Darren drága kitálalja anyámnak, hogy mit művelek a suliban…brrr…bele sem merek gondolni…
- Kia?...Pedig nem is olyan rossz ő, és olyan...
Miiii? Már megint… Igen egy szemétláda vagyok, tudom… Mindig is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy Kia imádata tárgya a tesóm…de én még azt is tudtam, hogy Darrennek is kicsi szerelme a barátosném… Hogy miért nem árultam el?...Nem tudom, csak egyszerűen élveztem a helyzetet…
Mind a kettő un s untalan könyörgött nekem, éééés…hát, én imádom az ilyen jeleneteket… Sam, a sátán… senki sem gondolná rólam…hihi…
De most épp a bosszúnál tartottam, és nem nagyon volt kedvem még egy ömlengést végig hallgatni Kiáról…persze a barátom, de könyörgöm, mi vagyok én?!... Nem szoktam róla verseket írni meg ilyenek, már elnézést, lehet, hogy csak én vagyok vele így, de én a jóképű hímekhez vonzódom… Na már megint eltértem egy pöppetett a témától…neeeem baaaaj…
Szóval, akkor valamivel rontanom kell az esélyeit Andersonnak… bár mondjuk ez szinte lehetetlennek hangzik,de nekeeeem…Egyszóval, egyszerű lesz.
Felvettem a szokásos közömbös arcomat és neki is estem A tervnek…
- Darren, most van elegem… Tudom, hogy azt hiszed, hogy Kia tökéletes, meg minden ilyesmi… de sajnálom, nem érdekled őt. Őt…ööö….öhm…- Basszus kit mondjak, kit szeret ez a csaj? Nézz körbe Sam!…Nagyon gyorsan találj ki valamit mielőtt feltűnne Darennek, hogy fogalmad sincs semmiről! …És ekkor betoppant Sirius…- ööö…jah igen… Bocsi bátyus, de Kia drága, Siriusért van odáig, meg vissza. – fejeztem be sajnálkozó tekintettel. De persze magamban, vállon veregedtem szerény személyemet a szerencsétlenkedésem eredményes kimenetele miatt. Ugyanis Darren rögtön sírós kiskutya szemekkel pislogott rám. Kiolvastam a tekintetéből, azt a bizonyos „Biztos ez?” kérdő pillantást, ha most nem lettem volna éppen ördögi hangulatomban, lehet, hogy meg is esett volna rajta a szívem…De sajna épp rohadt szemét voltam! Bocs, Darren…ez Kia hibája…
(Anya ki fog ezért nyírni, ha kiderül az igazság, ajj….na mindegy már.)
Ám hirtelen Sirius odaköszönt nekünk és Darren arca megkeményedett…Ajjaj most ezt agyonveri, az biztos…
- Hello, Sirius… - majd egy rohadt nagy öklös…sssszzz…uuuu…ez fájhatott. Bár mondjuk láttam előre, hogy ez fog történni, de eszem ágában sem volt megakadályozni. Így most kettő kint és már csak kettő van benn…MUHAHAHA!
Elég hülyén hathatott a külső szemlélőknek a jelenet. Darren épp jól lecsapta a tök gyanútlan Siriust – akinek majd biztos szép kis lila, meg zöld árnyalatú szeme lesz – én meg a háttérben összedörzsölgetem a tenyereimet. Én szerintem biztos szakadtam volna ennek láttán a röhögéstől.
Najó inkább, menjünk arrébb, mielőtt rám kenhetnék, hogy az én hibám ez az egész, mer biztos ez lenne…és elslisszoltam a tett helyszínéről.
De már ott volt az arcomon a szörnyű és rettegett vigyor…tudtam mit fogok elkövetni a maradék kettő ellen…
