Gondtalanul fütyörészve sétáltam el az előbbi kis jelenetből, ami a Nagyteremben történt.
Csak,hogy tisztázzuk, nekem semmi közöm sincs hozzá! Vagy csak egy icipici!
Csomó emberben is felvetődne a gondolat, hogy miért is állok bosszús egy olyan kis semmiség miatt, ami tegnap este történt. Nos a válasz könnyű, mert nem ez az ok.
A tegnap esti kis hülyeségük csak eszembe juttatta azt, hogy tartozom nekik.
Ugyanis…Kiara az orrom előtt égetett be az előtt a fiú előtt, aki tetszett, és utána másnap még össze is jöttek. És ez egy pontosan olyan hajnali időben történt, mint a tegnapi.
Tehát, emlékeztetett, ami nem volt egy jó pont! Haha…Bár már rég nem tetszik a gyerek, de azért jólesett szivatni, majd úgy is rendbe hozom, mert mi az, amit én nem tudok összehozni? Kicsi egó. Na mindegy. Sirius.
Tulajdonképpen az a gyerek már egy ideje böki a szememet, úgyhogy ez az öklös már jó alaposan megérett az idők során és a plusz az egészben az, hogy nekem a kisujjamat sem kellett mozdítanom! Te hát ő is kipipálva!
Nos Lily és James…Hát egyszer…najó sokszor fogadtam velük, és mindig én jártam szarul, ennyi. Nem fogom részletezni miket kellett csinálnom. Brr… Túl kreatívak voltak.
Őket úgy fogom kiütni, hogy fájjon nekik, és a legegyszerűbb az egészben az, hogy tudom mi a gyengéjük.
Jamesnek az egy nagy pofon lenne, ha Lilyt látná henteregni valaki mással…Pff, azt egy egyszerű kis bűbájjal elintézem. Lilynek meg az fájna, ha James letámadná és csak AZT az egyet akarná, utána csak eldobná, mint valami használt zsebkendőt. Na ez a nehezebb!
***
A könyvtár, mint midig olyan csöndes volt, mint egy temető. Kicsit mindig paranoiás leszek ezek közt a polcok közt.
Éppen az illúzió keltő bájitalokat, meg mágiákat nézegettem, de elég bonyolult varázslatok voltak, vagy nehéz volt őket elkészíteni. De biztos van valami könnyített is!
- Szia, Sam! – szólalt meg hírtelen Lil hangja a hátam mögött. Kicsi megugrottam ijedtemben.
- Szívrohamot kaptam! Ezt NE csináld! – vetettem oda neki, köszönés helyett.
- Pssszt! Csöndesen, könyvtárban vagyunk! – szólt rám.
- Mi vagy, Madame Cvikker vagy mi? – morogtam, és gyorsan eltettem a jegyzeteimet, hogy nem vegye észre, esetleg köze lehet hozzá.
Lily elengedte a megjegyzésem a füle mellett.
- Hallottad mi történt Siriussal és Darrennel? – pillantott rám aggódó arckifejezéssel.
Hát most nem jöhetett az, hogy azt mondom: Hát persze! Az én művem, bosszúnak hívom…vagy valami. De még halkan sem kuncoghatok föl az emlékek hallatára. Úgyhogy elővettem az összes színészkedési tehetségemet és értetlenül meredtem a lányra.
- Nem. Miért, mi történ? – zseniális vagyok!
- Darren lecsapta Siriust, és valami olyasmit magyarázott utána McGalagonynak, hogy Kia miatt kapta... Annyira zavaros volt, nem értem igazán! Darren miatt levontak húsz pontot a Griffendéltől, úgyhogy páran elég ingerültek. Ja, és McGali téged keresett, de mindenki mondta, hogy fogalmuk sincs hol vagy…Biztos nem voltál ott? – Lily nagyon töprengett, és pedig kínokat éltem át. Alig bírtam visszafogni a nevetést. Helyette szörnyülködő arcot vágtam, és a kérdésére csak megráztam a fejem. A pontok nem érdekelnek, majd visszaszerzi a Griffendél, McGalagony viszont probléma. Nem igaz, hogy rögtön tudja, hogy én vagyok a hunyó! Elképesztő az a nő!
- És, hogy vannak a fiúk? Mármint Darren és Sirius? – kérdeztem gondterhelten. Természetesen nem izgat, de azért játsszuk a tudatlant és ártatlant.
- Sirius, a gyengélkedő kap épp borogatást a szemére, Darren meg a klubhelyiségbe dühöng. – válaszolt a kis vörös.
- Fel kéne mennem Darrenhez. Én szerintem le tudom nyugtatni. – álltam fel és a táskámba söpörtem a dolgaim egy gyors pálcaintéssel, majd Lily felé biccentettem egyet köszönés képpen és kiviharoztam a könyvtárból. Egy szemernyi bűntudatom sincsen, de mivel útba esik a gyengélkedő benézek, hogy Siriust mennyire csapták le. Nem jóindulat vagy ilyesmi, csak érdekel mennyire rondított bele a bátyám Sirius pofikájába.
Magamban jót szórakoztam ezeken a gondolatokon, de hangosan nem nevettem. Lebukhattam volna. McGalagony már úgy is biztos engem akar felelősségre vonni az egészért, és nem szeretnék ágytálakat sikálni, vagy hasonlók. Pfej…!
A gyengélkedő ajtaja előtt megtorpantam egy kicsit. Nem akartam túlzásba vinni a színjátékot, nehogy komédia legyen belőle. Nagy levegő, és beléptem a nagy ajtón.
- ….és Mr. Black, a mai este még kenje be ezzel a krémmel a szemét. Másnapra majd elmúlik az egész! – hallatszott Madame Pomfrey hangja. Sirius megmondta, hogy úgy lesz. És Pomfrey már távozott is. Mikor észrevett csak egy pillantásra méltatott, de már távozott is. Milyen sietős. A köszönés luxus?! Mondjuk nekem kéne először, de én felé biccentettem köszönés képpen, de felőle csak egy ngay büdös semmi. Igazán jó példát mutatnak ezek a felnőttek! Chh…!
- Ki az? Sam? – hajolt ki a függöny mögül Sirius az ajtó nyitódás- csukódás zajára.
- Az vagyok! – mondtam majd közelebb sétáltam. Amint megláttam Sirius, már nem tudtam visszafojtani egy kis nevetést.
- Mi olyan nevetséges? – nézett rám kissé morcosan Black.
- Ha látnád a képed…Nem kérdeznéd! – ismét elnevettem magam. – Najó bocsesz! Nem azért jöttem, hogy kiröhögjelek! – DE! – Csak gondoltam megnézem, jól vagy-e a bátyám jobb ökle után! – somolyogtam a fiúra. Ez talán részben igaz.
- Hát végül is jól. Pomfrey ellátott, és holnapra eltűnik a lila folt, még mielőtt zöld lenne! – itt keserűen elmosolyodott. – De az zavar, hogy nem értem! Minek ütött le? És minek beszélt nekem Kiáról? - kérdezte Sirius és úgy nézett rám, mintha én tudnám a választ. Tudom is, de nem fogom közölni vele.
- Mindenkit ez foglalkoztat, Sirius. Lily is értetlen volt, amikor elmondta nekem. És sem értem a dolgot. De úgy is felmegyek Darrenhez, és megkérdem tőle! – mondtam és már fordultam is meg.
- Várj! – szólt utánam, megtorpantam. Ugye nem…! Lassan megfordultam és kérdőn pillantottam rá. – Kösz, hogy benéztél, Samy! – vigyorgott rám.
HUH!
- Nincs mit. A látványod máris kárpótlás volt! – cukkoltam egy kicsit, de aztán elmosolyodtam, és intettem neki és elmentem.
Én vagyok minden idők legjobb hazugja! Jeeej!
Miután felsiettem a klubhelyiségbe, gyorsan megkerestem a tekintetemmel Darrent. Az egyik ablakpárkányon ült, és duzzogott.
Odalépdeltem hozzá.
- Minek csináltad ezt?
- Ne kezd már te is…
- De mindenkinek igaza van. Ez már túlzás volt. – sóhajtottam egyet fáradtan, majd leültem mellé a párkányra. – Attól még, hogy Kiának tetszik Black, neked nem kell lecsapnod Siriust! Ha kell a lány küzdj érte, és csapd le Sirius kezéről! Ezt az „incidenst” meg egyszerűbb lesz elfelejteni. – mondtam neki biztatóan.
- Igazad van, hugi. – mosolyogott szomorkásan Darren. Komolyan szerintem belőlem gyárilag kimaradt a bűntudta, mert úgy hazudok, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, és még a saját javamra is hajtom a dolgok fogását. Egy manipulatív ribanc vagyok, de nm bánom! Hehe...
- De azt nem értem miért Black? – morogta. Itt mindig van valaki, aki nem valamit. Komolyan, csak én értek itt mindent?! Chh…ostoba csürhe! Muhahaha!
- Tudod jóképű, de te is az vagy! És Siriussal többet beszél, mint veled bármikor is! Végre szedd össze magad, és hajts rá! Felejtesd el Siriust Kiával! Ne is említsd neki, töröld le őt, mint valami kis piszkot a pergamenről! – biztattam a bátyámat. És úgy fest teljesen bevette a maszlagot. Bár, ha nem is én tennék az egészről, akkor is ezt mondanám, de most legalább azt is belecsempésztem a dologba láthatatlanul, hogy az én kis hazugságom maradjon köztünk. Egyszerűen egy géniusz vagyok! Imádjatok, AVE én!
És épp most toppant be Kia is.
- Na menjél, mert unom a lelket önteni az emberekbe! – rugdostam le a párkányról a fiút, és a barátnőm irányába testáltam.
Darren még egyszer hálásan rám pillantott, és máris odaloholt Kiához. Látszott a barátnőmön, hogy mindjárt elalél a helyzettől, de örült.
Egyszerre álltam bosszút és tettem jót…El-képesztő-va-gyok!
- Najó, munkára fel! – nyújtózkodtam, majd felsétáltam az ágyamhoz, és letelepedtem rá, majd nekiálltam az illúziók további böngészésének.
- Sirius+Kia kint! … Darren és Kia végre happy! :D
- Awesome!
- Maradt:
- Lily+ Jamie-baba! x)
